Légy Toleráns! Harsog "Európa"...
Mit és minek?
Istent nem tolerálja, a családot nem tolerálja, a nemzettudatot nem tolerálja, a törzset nem tolerálja, de életben tartja, erőt ad, elviseli a természetellenes, erkölcstelen, deviáns - és erre büszke mocskot, bűnt, fertőt. Mindezt fényes nappal, nyílt utcán, rendőri védelem alatt.
Nem vagyok és nem leszek toleráns. Én inkább "sokasodom és szaporodom".
2009. szeptember 1., kedd
2008. január 10., csütörtök
Kapcsolati hálók fogjai
Magyarország addig nem emelkedhet fel, amíg csak úgylehet előre jutni és érvényesülni, ha az ismerős bevisz a buliba.
Kíváncsi vagyok, hogy egy gazdasági összeomlás megszűnteti e a rokonok világát?
Kíváncsi vagyok, hogy egy gazdasági összeomlás megszűnteti e a rokonok világát?
2007. november 27., kedd
Jövendölés
Szent Páter Pio ofmcap szavai Magyarországról:
"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni.
Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatos oltalmat országukra!"
"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni.
Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatos oltalmat országukra!"
2007. október 11., csütörtök
56 kérdés 1956-ról
"„Fecseg a felszín, hallgat a mély.” (József Attila: A Dunánál)
56 kérdés ’56-ról
a történészekhez és politikusokhoz
„Kinek a forradalma?” teszi fel a sokat sejtető címadó kérdést Kahler Frigyes és M. Kiss Sándor az 1990-ben megjelent könyvükben, melyben az 1956. októberi sortüzeket írják le.
Megtalálták már a választ?
Miért lehetséges, hogy ötven évvel a történések után is „sok a tisztázatlan kérdés”, „nem kutathatók a levéltárak”?
Miért van az, hogy a még ma is élő sok-sok szemtanú, résztvevő elmondásai, leírásai nem tükröződnek vissza a „tudományos” igényű történelmi tanulmányokban, tankönyvekben?
Miért csak Gerő Ernőt, Kádár Jánost, Nagy Imrét, Tildy Zoltánt, Andropovot stb.-t idézik? Azt talán még sem gondolják, hogy 1956 az ő forradalmuk volt?
Lehet, hogy az ’56-osok érzelmileg „túlfűtöttek”, talán nem minden részletre emlékeznek pontosan, de azért nem valószínű, hogy hazudnának úgy, mint ahogyan tették azt harminchárom éven keresztül a Kádár-korszak „történészei”.
Nem gondolják, hogy komolyabban illene venni őket?
Pl. Miért hisznek még mai is inkább Dudás Istvánnak (mosonmagyaróvári századparancsnok 1956-ban) és Hollós Ervinnek, mint az ott jelenlévő tüntetőknek, saját katonáinak abban, hogy hol tartózkodott a sortűz megkezdésekor?
Nem érzik azt a felelősséget, hogy a megosztottság, érdektelenség oka éppen az, hogy Önök nem tudják, vagy nem akarják az igazságot teljes mélységében feltárni?
Miért akarják az érdektelenség felelősségét áthárítani a családokra, iskolákra, diákokra?
Fel kell tennünk a kérdést: CUI PRODEST?
Azt a kérdést is feltesszük: hisznek-e Önök (történészek) saját és egymás kutatási eredményeikben?
(Ha igen, válaszolják meg a következő kérdéseket is.)
Igaz-e, hogy a forradalom és a szabadságharc, mint történelmi kategória, nem ugyanazt jelenti?
Miért nem határolják be, hogy 1956 októbere-novembere meddig forradalom és mikor, miért, hogyan megy át szabadságharcba?
Ugye tudják, hogy a szovjet csapatok Magyarországon csak átmenetileg tartózkodhatnak, az osztrák államszerződés (1955. május 15.) megkötése után 90 nappal el kell hagyniuk az ország területét?
Elfogadják-e azt, hogy a Varsói Szerződés (1955. május 14?!) létrejöttét nem csupán az NSZK-nak a NATO-ba történő felvétele, hanem az osztrák államszerződés is sürgette?
Reméljük, azt sem vitatják, hogy ennek alapján maradhatott Magyarországon a Különleges Hadtest?
Bizonyára azt is tudják, hogy kidolgoztak (1956. július 20.) egy szigorúan titkos tervet, „a Különleges Hadtest részvétele a társadalmi rend helyreállításában Magyarország területén” címmel?
A hadművelet a „VOLNA” magyarul „HULLÁM” fedőnevet kapta, a végrehajtást a „KOMPASZ” vagyis „IRÁNYTŰ” jelszó elhangzása után kellett megkezdeni?
És a jelszó elhangzott! Mikor? Önöktől tudjuk, 1956. október 23-án 22 órakor „... a társadalmi rend fenntartása érdekében a Különleges Hadtest csapatai vonuljanak be Budapestre.”
Igaz-e, hogy ezen a napon kapott parancsot a magyarországi bevonulásra a Kárpáti Katonai Körzetben állomásozó szovjet csapatok nagy része is?
Ezek szerint ’56. október 31-én már csak „újabb” szovjet csapatok érkeznek?
Önök számára nem döbbenetesek az alábbi mondatok?
„Titó és Hruscsov brioni tárgyalásaiból ismerjük a szovjet vezetés koncepcióját, azt, hogy Magyarországon olyan helyzetet kell teremteni, hogy Nagy Imre ismerje be, hogy káosz, zűrzavar van, és nem lát kibontakozást. A cél az volt, hogy a szovjet beavatkozás, a szovjet katonai invázió előtt ne legyen kormány, Nagy Imre mondjon le. Ezt az ügyet szolgálta Szerov, aki már október 25-én Budapesten volt, Hruscsov személyes megbízásával és teljhatalmával.”
És ki ez a Szerov?
Ha Önök is tudják, miért nem kürtölik világgá, hogy Mikojannal és Szuszlovval együtt már ’56. október 23-án Budapestre érkezik Szerov, a szovjet titkosszolgálat vezetője, és Malinyin, a szovjet hadsereg vezérkari főnökének első helyettese?
És miért nem írják a tankönyvekben vastag betűkkel, hogy október 24-én Piros László belügyminisztert leváltják és Szerov – ismételjük, a KGB, egy idegen ország titkosszolgálatának vezetője - átveszi az ÁVH irányítását?
Az sem tűnt fel Önöknek, hogy Mikojan és Szerov Moszkvával történő táviratváltásait, jelentéseit percre pontosan ismerjük, de az október 25-26-27-i napokról semmit sem tudunk?
Nemde ezekben a napokban voltak a sortüzek?
Miután szinte mindent tudunk a szovjetek terveiről, lépéseikről, addig vajmi keveset magyar kiszolgálóikról.
Nem furcsa ez?
Valamit azért tudunk, hogy a következő kérdésekre is választ kapjunk.
Tudják-e, hogy 1955. júniusában, több ÁVH tisztet a Szovjetunióba visznek egy „speciális” továbbképzésre?
Tudják-e, hogy 1956. február elsején, Piros László belügyminiszter (korábban az ÁVH főnöke), közülük Szalva Jánost, a zöld ÁVH (határőrség) országos parancsnokává, Fekszi Lászlót győri kerületparancsnokká, Dudás Istvánt mosonmagyaróvári századparancsnokká, Fehér Józsefet kék ÁVH (politikai rendőrség) őrnagyot, a rádió védelmét ellátó egység parancsnokává nevezi ki?
Nem volna érdemes utána nézni, hogy kik voltak velük együtt a Szovjetunióban, és hazatértük után hová helyezték őket?
És mi van a kék ÁVH-sokkal?
Mi az ő szerepük az első napokban?
Csak nem ők voltak azok, akik fegyvereket akartak osztogatni a tüntetőknek, mire ők azt válaszolták „... a mi fegyverünk a zászló”?
Csak nem ők voltak azok, az „ismeretlen esőkabátos emberek”, akik a sortüzek felé irányították, vezették a békés tüntetőket?
Csak nem ők voltak azok, akik őrizetlenül hagyták a Lámpagyárat, a fóti nagy fegyverraktárt, és fegyvereket vittek a Kilián Laktanyába, ahol a „megbízhatatlan" kulák fiatalok katonáskodtak?
És akkor, hogyan lehet leírni azt egy történelem tankönyvben, hogy október 24. hajnalban: „a főváros különböző pontjain folyt a harc. A felkelőknek mindenek előtt fegyverhez kellett jutniuk, ezért laktanyákat, rendőrőrsöket, fegyvert gyártó üzemeket támadtak meg és foglaltak el.”?
Csak nem a Parlament épületébe sebtében átköltöztetett Kossuth-rádió, Szerov által manipulált álhírek nyomán él még mindig ez a tévhit?
Mert akkor hogyan lehetséges, hogy „október 25-én délelőtt, fegyvertelen, békés tüntetők vonulnak az Országház elé, és közben barátkoznak a szovjet páncélosok legénységével”?
Igaz-e, hogy arra az álhírre tódulnak az emberek a Parlament elé, hogy Nagy Imre beszédet fog mondani?
Miért vezényelnek a Parlament ’védelmére’ ilyen hatalmas erőket, békés, fegyvertelen tüntetőkkel szemben?
Miért kell még Orosházáról is fölvezényelni egy zöld ÁVH-s alakulatot a Földművelésügyi Minisztérium padlására?
Miért nem tetszik Szerovnak – aki a Parlament épületében tartózkodik -, hogy a szovjet katonák, és az emberek barátkoznak egymással, a tankok ágyúinak csövébe zászlót tűznek?
És hogyan kerül „spontán” 20-30-ezres tömeg Budapest utcáira?
Igaz-e, hogy október 24-25-én a vonatok csak Budapest felé közlekednek, és hazafelé már nem szállítják az ingázó munkásokat? Ki adott erre parancsot?
Ez nem annak az ördögi tervnek a része, hogy minél nagyobb legyen a káosz és a zűrzavar?
És 11-óra körül a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről eldördül a sortűz!
Nem gondolják, hogy itt ér véget a magyar nép békés, örömteli forradalma és kezdődik a szabadságharc?
Miért hazudnak a középiskolás diákoknak: „október 26-án, már nemcsak a tüntetések, de a harcok is kiterjedtek az egész országra. Ekkor dördült el a mosonmagyaróvári sortűz, melynek közel száz halálos áldozata volt”?
Hogyan lehet harcnak nevezni azt, hogy békés, fegyvertelen tüntetőket állig felfegyverzett, zöld ÁVH-sok várják, és kíméletlenül közéjük lőnek?
Azt azért Önök sem hiszik el, - Hollós Ervin nyomán -, hogy Mosonmagyaróváron titkos iratokat akartak megszerezni a laktanya pincéjéből a békés tüntetők?
De hogyan szerveződnek vidéken a tüntetések, október 26-27-én, mintegy 40-50 helyen?
Tudják-e, hogy a pártbizottságok rendelik ki az utcára a diákokat, munkásokat „tüntetni a pesti forradalom mellett”?
Miért nem kérdezik meg a korabeli pártvezetőket, különösen Biszku Bélát, hogy talán őket is a Szovjetunióban készítették fel?
Ugye Önök is látják? Bezárult a kör: szovjet titkosszolgálat - magyar ÁVH - magyar pártvezetők.
És kezdődik a szabadságharc, „mert egy nép azt mondta: elég volt”.
Nem gondolják, hogy a tankönyvekben illene erről is írni? Nem kellene megemlíteni néhány szabadságharcos nevét, fényképét?
Nem gondolják, hogy ezt a forradalmat és szabadságharcot nem az a néhány politikus vívta (jól, rosszul), hanem a magyar nép, a „pesti srácok”?
És ha érzelmileg akarnának hatni ma a magyar népre, a fiatalokra, nem kellene úgy ismerni mindenkinek Tihanyi Árpád – a megtorlások során kivégzett győri tanár - búcsúlevelét, mint ahogy Damjanich tábornokét?
„Utolsó soraim, melyeket hozzátok intézek.
A haláltól nem félek, hat hónap alatt a halálos cellában –ittlétem alatt a 40-45 személy kivégzése- megismertetett és hozzászoktatott annak gondolatához. Körülöttem pedig aratott a halál, a cellámból is két embert vittek el.
Nem izgulok, nem remegek és eddig senki sem félt, mindenki hősiesen halt meg.
Az Édes Jézus nekem is adott erőt és bőségesen kegyelmet e sors elviseléséhez.
Tudjátok, az igazságért meghalni dicsőség.
Krisztusnak is azért kellett meghalnia, mert az igazságot hirdette a zsarnokság és a gazság felett. Nem a földi élet az ember célja, hanem a túlvilág, az Istenhez való eljutás.
Aki az igazságért hal mártírhalált, az eljut Istenhez.
Szent Pál Apostol mondja: „Mit ér az embernek, ha az egész világot is elnyeri, de lelkének kárát vallja?”
A világot nem nyertem el, mert szerényen éltem, de megtaláltam az Istent.
Legyetek megnyugodva, a Jóistennel kibékültem és amit még el kellett számolnom, azt elszámoltam.
Mindenszentekkor valahol égessetek értem gyertyát, és pár szál virágot tegyetek a sírra. Szentmisét mondass értem és én igen sokat fogok a Jóistennél imádkozni.
Ha egyszer mód lesz rá, vitesd haza holttestemet.
Édes, drága kis Máriám, gyermekeim!
Szerettem volna még élni, szerettem volna, mert benneteket itthagyni, ez a szörnyű. Elválni azoktól, akik nekem az életet jelentették.
Köszönöm, hogy fáradtál életem megmentéséért, de a Jóisten akarata elkerülhetetlen.
Bátran, felemelt fejjel, büszkén halok meg ezzel az utolsó szóval: Éljen Krisztus Király és a Haza!
Isten veletek! Imádkozom értetek!
Ölel, csókol benneteket utoljára édesapátok.
És miért nem mernek Önök a szabadságharcosok szemébe nézni, megnevezni és elítélni az árulókat?
És miért nem ünnepelnek Önökkel együtt az igazi ’56-osok?
Ne keressék a választ! Megadja az ő nevükben Márai Sándor:
„Az emberi perben, amikor csak lehet, felmentő ítéletet hozni. Csak akkor nem, ha a vádlottat lassan és hidegen kitervelt árulás bűnében találod bűnösnek. A gyilkosnak is hamarább bocsátani meg, mint az árulónak.
A gyilkos legtöbbször indulatban cselekszik, és egész sorsával fizet érette. A gyilkos és az áldozat legtöbbször kötve vannak egymáshoz, valamilyen mély és érthetetlen törvény szerint. A gyilkos legtöbbször bitóra megy. De az áruló szemedbe néz, terveid faggatja, veled sóhajt, nyög, fogadkozik. Az árulónak ne bocsáss meg soha. Az árulónak ne irgalmazz. Aki egyszer elárult – férfi vagy nő, mindegy , annak számára nincs többé vizsga, mentség, feloldozás. Száműzzed életedből. Részvét nélkül nézzed sorsát. Közösségben és magánéletben ő az utolsó ember, nincs mentség számára.” (Füves könyv)
Sátoraljaújhely, 2006. augusztus 29. Szeredi Kálmán"
56 kérdés ’56-ról
a történészekhez és politikusokhoz
„Kinek a forradalma?” teszi fel a sokat sejtető címadó kérdést Kahler Frigyes és M. Kiss Sándor az 1990-ben megjelent könyvükben, melyben az 1956. októberi sortüzeket írják le.
Megtalálták már a választ?
Miért lehetséges, hogy ötven évvel a történések után is „sok a tisztázatlan kérdés”, „nem kutathatók a levéltárak”?
Miért van az, hogy a még ma is élő sok-sok szemtanú, résztvevő elmondásai, leírásai nem tükröződnek vissza a „tudományos” igényű történelmi tanulmányokban, tankönyvekben?
Miért csak Gerő Ernőt, Kádár Jánost, Nagy Imrét, Tildy Zoltánt, Andropovot stb.-t idézik? Azt talán még sem gondolják, hogy 1956 az ő forradalmuk volt?
Lehet, hogy az ’56-osok érzelmileg „túlfűtöttek”, talán nem minden részletre emlékeznek pontosan, de azért nem valószínű, hogy hazudnának úgy, mint ahogyan tették azt harminchárom éven keresztül a Kádár-korszak „történészei”.
Nem gondolják, hogy komolyabban illene venni őket?
Pl. Miért hisznek még mai is inkább Dudás Istvánnak (mosonmagyaróvári századparancsnok 1956-ban) és Hollós Ervinnek, mint az ott jelenlévő tüntetőknek, saját katonáinak abban, hogy hol tartózkodott a sortűz megkezdésekor?
Nem érzik azt a felelősséget, hogy a megosztottság, érdektelenség oka éppen az, hogy Önök nem tudják, vagy nem akarják az igazságot teljes mélységében feltárni?
Miért akarják az érdektelenség felelősségét áthárítani a családokra, iskolákra, diákokra?
Fel kell tennünk a kérdést: CUI PRODEST?
Azt a kérdést is feltesszük: hisznek-e Önök (történészek) saját és egymás kutatási eredményeikben?
(Ha igen, válaszolják meg a következő kérdéseket is.)
Igaz-e, hogy a forradalom és a szabadságharc, mint történelmi kategória, nem ugyanazt jelenti?
Miért nem határolják be, hogy 1956 októbere-novembere meddig forradalom és mikor, miért, hogyan megy át szabadságharcba?
Ugye tudják, hogy a szovjet csapatok Magyarországon csak átmenetileg tartózkodhatnak, az osztrák államszerződés (1955. május 15.) megkötése után 90 nappal el kell hagyniuk az ország területét?
Elfogadják-e azt, hogy a Varsói Szerződés (1955. május 14?!) létrejöttét nem csupán az NSZK-nak a NATO-ba történő felvétele, hanem az osztrák államszerződés is sürgette?
Reméljük, azt sem vitatják, hogy ennek alapján maradhatott Magyarországon a Különleges Hadtest?
Bizonyára azt is tudják, hogy kidolgoztak (1956. július 20.) egy szigorúan titkos tervet, „a Különleges Hadtest részvétele a társadalmi rend helyreállításában Magyarország területén” címmel?
A hadművelet a „VOLNA” magyarul „HULLÁM” fedőnevet kapta, a végrehajtást a „KOMPASZ” vagyis „IRÁNYTŰ” jelszó elhangzása után kellett megkezdeni?
És a jelszó elhangzott! Mikor? Önöktől tudjuk, 1956. október 23-án 22 órakor „... a társadalmi rend fenntartása érdekében a Különleges Hadtest csapatai vonuljanak be Budapestre.”
Igaz-e, hogy ezen a napon kapott parancsot a magyarországi bevonulásra a Kárpáti Katonai Körzetben állomásozó szovjet csapatok nagy része is?
Ezek szerint ’56. október 31-én már csak „újabb” szovjet csapatok érkeznek?
Önök számára nem döbbenetesek az alábbi mondatok?
„Titó és Hruscsov brioni tárgyalásaiból ismerjük a szovjet vezetés koncepcióját, azt, hogy Magyarországon olyan helyzetet kell teremteni, hogy Nagy Imre ismerje be, hogy káosz, zűrzavar van, és nem lát kibontakozást. A cél az volt, hogy a szovjet beavatkozás, a szovjet katonai invázió előtt ne legyen kormány, Nagy Imre mondjon le. Ezt az ügyet szolgálta Szerov, aki már október 25-én Budapesten volt, Hruscsov személyes megbízásával és teljhatalmával.”
És ki ez a Szerov?
Ha Önök is tudják, miért nem kürtölik világgá, hogy Mikojannal és Szuszlovval együtt már ’56. október 23-án Budapestre érkezik Szerov, a szovjet titkosszolgálat vezetője, és Malinyin, a szovjet hadsereg vezérkari főnökének első helyettese?
És miért nem írják a tankönyvekben vastag betűkkel, hogy október 24-én Piros László belügyminisztert leváltják és Szerov – ismételjük, a KGB, egy idegen ország titkosszolgálatának vezetője - átveszi az ÁVH irányítását?
Az sem tűnt fel Önöknek, hogy Mikojan és Szerov Moszkvával történő táviratváltásait, jelentéseit percre pontosan ismerjük, de az október 25-26-27-i napokról semmit sem tudunk?
Nemde ezekben a napokban voltak a sortüzek?
Miután szinte mindent tudunk a szovjetek terveiről, lépéseikről, addig vajmi keveset magyar kiszolgálóikról.
Nem furcsa ez?
Valamit azért tudunk, hogy a következő kérdésekre is választ kapjunk.
Tudják-e, hogy 1955. júniusában, több ÁVH tisztet a Szovjetunióba visznek egy „speciális” továbbképzésre?
Tudják-e, hogy 1956. február elsején, Piros László belügyminiszter (korábban az ÁVH főnöke), közülük Szalva Jánost, a zöld ÁVH (határőrség) országos parancsnokává, Fekszi Lászlót győri kerületparancsnokká, Dudás Istvánt mosonmagyaróvári századparancsnokká, Fehér Józsefet kék ÁVH (politikai rendőrség) őrnagyot, a rádió védelmét ellátó egység parancsnokává nevezi ki?
Nem volna érdemes utána nézni, hogy kik voltak velük együtt a Szovjetunióban, és hazatértük után hová helyezték őket?
És mi van a kék ÁVH-sokkal?
Mi az ő szerepük az első napokban?
Csak nem ők voltak azok, akik fegyvereket akartak osztogatni a tüntetőknek, mire ők azt válaszolták „... a mi fegyverünk a zászló”?
Csak nem ők voltak azok, az „ismeretlen esőkabátos emberek”, akik a sortüzek felé irányították, vezették a békés tüntetőket?
Csak nem ők voltak azok, akik őrizetlenül hagyták a Lámpagyárat, a fóti nagy fegyverraktárt, és fegyvereket vittek a Kilián Laktanyába, ahol a „megbízhatatlan" kulák fiatalok katonáskodtak?
És akkor, hogyan lehet leírni azt egy történelem tankönyvben, hogy október 24. hajnalban: „a főváros különböző pontjain folyt a harc. A felkelőknek mindenek előtt fegyverhez kellett jutniuk, ezért laktanyákat, rendőrőrsöket, fegyvert gyártó üzemeket támadtak meg és foglaltak el.”?
Csak nem a Parlament épületébe sebtében átköltöztetett Kossuth-rádió, Szerov által manipulált álhírek nyomán él még mindig ez a tévhit?
Mert akkor hogyan lehetséges, hogy „október 25-én délelőtt, fegyvertelen, békés tüntetők vonulnak az Országház elé, és közben barátkoznak a szovjet páncélosok legénységével”?
Igaz-e, hogy arra az álhírre tódulnak az emberek a Parlament elé, hogy Nagy Imre beszédet fog mondani?
Miért vezényelnek a Parlament ’védelmére’ ilyen hatalmas erőket, békés, fegyvertelen tüntetőkkel szemben?
Miért kell még Orosházáról is fölvezényelni egy zöld ÁVH-s alakulatot a Földművelésügyi Minisztérium padlására?
Miért nem tetszik Szerovnak – aki a Parlament épületében tartózkodik -, hogy a szovjet katonák, és az emberek barátkoznak egymással, a tankok ágyúinak csövébe zászlót tűznek?
És hogyan kerül „spontán” 20-30-ezres tömeg Budapest utcáira?
Igaz-e, hogy október 24-25-én a vonatok csak Budapest felé közlekednek, és hazafelé már nem szállítják az ingázó munkásokat? Ki adott erre parancsot?
Ez nem annak az ördögi tervnek a része, hogy minél nagyobb legyen a káosz és a zűrzavar?
És 11-óra körül a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről eldördül a sortűz!
Nem gondolják, hogy itt ér véget a magyar nép békés, örömteli forradalma és kezdődik a szabadságharc?
Miért hazudnak a középiskolás diákoknak: „október 26-án, már nemcsak a tüntetések, de a harcok is kiterjedtek az egész országra. Ekkor dördült el a mosonmagyaróvári sortűz, melynek közel száz halálos áldozata volt”?
Hogyan lehet harcnak nevezni azt, hogy békés, fegyvertelen tüntetőket állig felfegyverzett, zöld ÁVH-sok várják, és kíméletlenül közéjük lőnek?
Azt azért Önök sem hiszik el, - Hollós Ervin nyomán -, hogy Mosonmagyaróváron titkos iratokat akartak megszerezni a laktanya pincéjéből a békés tüntetők?
De hogyan szerveződnek vidéken a tüntetések, október 26-27-én, mintegy 40-50 helyen?
Tudják-e, hogy a pártbizottságok rendelik ki az utcára a diákokat, munkásokat „tüntetni a pesti forradalom mellett”?
Miért nem kérdezik meg a korabeli pártvezetőket, különösen Biszku Bélát, hogy talán őket is a Szovjetunióban készítették fel?
Ugye Önök is látják? Bezárult a kör: szovjet titkosszolgálat - magyar ÁVH - magyar pártvezetők.
És kezdődik a szabadságharc, „mert egy nép azt mondta: elég volt”.
Nem gondolják, hogy a tankönyvekben illene erről is írni? Nem kellene megemlíteni néhány szabadságharcos nevét, fényképét?
Nem gondolják, hogy ezt a forradalmat és szabadságharcot nem az a néhány politikus vívta (jól, rosszul), hanem a magyar nép, a „pesti srácok”?
És ha érzelmileg akarnának hatni ma a magyar népre, a fiatalokra, nem kellene úgy ismerni mindenkinek Tihanyi Árpád – a megtorlások során kivégzett győri tanár - búcsúlevelét, mint ahogy Damjanich tábornokét?
„Utolsó soraim, melyeket hozzátok intézek.
A haláltól nem félek, hat hónap alatt a halálos cellában –ittlétem alatt a 40-45 személy kivégzése- megismertetett és hozzászoktatott annak gondolatához. Körülöttem pedig aratott a halál, a cellámból is két embert vittek el.
Nem izgulok, nem remegek és eddig senki sem félt, mindenki hősiesen halt meg.
Az Édes Jézus nekem is adott erőt és bőségesen kegyelmet e sors elviseléséhez.
Tudjátok, az igazságért meghalni dicsőség.
Krisztusnak is azért kellett meghalnia, mert az igazságot hirdette a zsarnokság és a gazság felett. Nem a földi élet az ember célja, hanem a túlvilág, az Istenhez való eljutás.
Aki az igazságért hal mártírhalált, az eljut Istenhez.
Szent Pál Apostol mondja: „Mit ér az embernek, ha az egész világot is elnyeri, de lelkének kárát vallja?”
A világot nem nyertem el, mert szerényen éltem, de megtaláltam az Istent.
Legyetek megnyugodva, a Jóistennel kibékültem és amit még el kellett számolnom, azt elszámoltam.
Mindenszentekkor valahol égessetek értem gyertyát, és pár szál virágot tegyetek a sírra. Szentmisét mondass értem és én igen sokat fogok a Jóistennél imádkozni.
Ha egyszer mód lesz rá, vitesd haza holttestemet.
Édes, drága kis Máriám, gyermekeim!
Szerettem volna még élni, szerettem volna, mert benneteket itthagyni, ez a szörnyű. Elválni azoktól, akik nekem az életet jelentették.
Köszönöm, hogy fáradtál életem megmentéséért, de a Jóisten akarata elkerülhetetlen.
Bátran, felemelt fejjel, büszkén halok meg ezzel az utolsó szóval: Éljen Krisztus Király és a Haza!
Isten veletek! Imádkozom értetek!
Ölel, csókol benneteket utoljára édesapátok.
És miért nem mernek Önök a szabadságharcosok szemébe nézni, megnevezni és elítélni az árulókat?
És miért nem ünnepelnek Önökkel együtt az igazi ’56-osok?
Ne keressék a választ! Megadja az ő nevükben Márai Sándor:
„Az emberi perben, amikor csak lehet, felmentő ítéletet hozni. Csak akkor nem, ha a vádlottat lassan és hidegen kitervelt árulás bűnében találod bűnösnek. A gyilkosnak is hamarább bocsátani meg, mint az árulónak.
A gyilkos legtöbbször indulatban cselekszik, és egész sorsával fizet érette. A gyilkos és az áldozat legtöbbször kötve vannak egymáshoz, valamilyen mély és érthetetlen törvény szerint. A gyilkos legtöbbször bitóra megy. De az áruló szemedbe néz, terveid faggatja, veled sóhajt, nyög, fogadkozik. Az árulónak ne bocsáss meg soha. Az árulónak ne irgalmazz. Aki egyszer elárult – férfi vagy nő, mindegy , annak számára nincs többé vizsga, mentség, feloldozás. Száműzzed életedből. Részvét nélkül nézzed sorsát. Közösségben és magánéletben ő az utolsó ember, nincs mentség számára.” (Füves könyv)
Sátoraljaújhely, 2006. augusztus 29. Szeredi Kálmán"
2007. október 4., csütörtök
Egyetértek
Az alábbi történet kering a világhálón, s annyira igaznak érzem, hogy itt teszem közzé.
Egy motoros küldte ezt a levelet. Olvassátok el, azt hiszem, nem kell hozzá kommentár.
Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál induláshoz készülődtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni. Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk.
Amikor válaszoltunk, ezt kérdezte:
És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják?
Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt:
Járjatok be minden földet,
Melyet Isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell-e vagy megvetni? -
Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet-lelket andalító,
És oly gazdag!... aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van, ( itt hozzátette: "mert akkor még az övék volt")
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára (itt: "innen nem kellene tovább mondanom, mert olyan szomorú")
Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradnak ott lenn.
Vagy ha éppen a véletlen
Föl találja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ínség zivatarja
Őket messze elsodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha ott ragyogni látjuk,
Szánk-szemünket rájok tátjuk,
S áldicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.
Ez hát nemes büszkeségünk,
Melyről annyiszor mesélünk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenünkre válik!...
Csak a magyar büszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!
Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékünk,
Ezt olvasnák csak felőlünk:
"Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván." -
Óh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?
(Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet)
Majd folytatta:
"Mondják, miért írt ez a Petőfi ilyeneket?"
Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tőle valamit.
A szatyrában volt pár tojás és négy, azaz négy szelet kalács. Ebből kettőt nekünk adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogott.
Egy büdös kukkot nem tudtunk szólni!!!
Én pedig leültem a székelyderzsi Erődtemplom falához, és olyat tettem, ami rohadtul nem illik bele egy 40 körüli erősen borostás túramotoros imidzsébe.
És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal és jobboldali politikusnak nevező gátlástalan gazemberek, akik fröcsögő nyállal próbálják fekete-fehérre mosni az agyunkat, akik megosztanak, nem összekötnek, akik személyes érdekharcukkal több kárt okoznak ennek az országnak mint eddig bárki, csak egyetlen egyszer jönnének el ide, és hallgatnák meg, ahogy egy 88 éves görbe hátú öregasszony ŐSZINTÉN Petőfit szaval a boltból hazafelé, és négy szelet kalácsból kettőt odaad vadidegen embereknek. Talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor ott én. Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette őket oda, ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban.
2007. szeptember 26., szerda
Városmisszió
Milyen jó a testvéreknek együtt dalolni :-)De egy dübörgő fiatal is elő tudja életével adni, mi ez az egész.
Ezzel szemben a fősajtó csak agyonhallgat, furcsa kérdéseket tesz fel, ami egyáltalán nem illik a témába - csak azért, hogy ne derüljön ki a lényeg, annál inkább a csalárd gazság köde maradjon a felszínen.
Azért remélem, hogy sokaknak sikerült megtalálniuk azt, akit keresnek. Ettől lesz igaz és szép az élet, ahol az emberek egymásra, és nem a kincs, hírnév, gyönyör hajkurászására figyelnek.
2007. szeptember 11., kedd
Oldalak
"ez lenne a polgári jobboldal? Csak kérdezem." Flat'oh (de mivel a kelták is szégyenlik, ezért Fleto) már megint kitett magáért.
Ne hagyjuk válasz nélkül!
Nem. Ez, ha nagyon oldalakat akarunk állítani, akkor a radikális proleto-nacionalista.
Nem szereti a liberalizmust, mert az csak szenvedést és szegénységet hozott neki.
Nem szereti a kommunizmust, mert az elvette a hitét és az életét.
Nem szereti a szocializmust, mert az kizsigerelte.
Nem szereti a kapitalizmust, mert az a gyermekei jövőit veszi el.
Gyűlöl mindent, ami előtagot biggyeszt hazugságból a demokrácia elé.
Utálja a tökéletes demokráciát is (gyk. ez a diktatúra).
Tényleg az a jó, ha kicsalják az emberektől a jövőt? Csak kérdezem.
Ne hagyjuk válasz nélkül!
Nem. Ez, ha nagyon oldalakat akarunk állítani, akkor a radikális proleto-nacionalista.
Nem szereti a liberalizmust, mert az csak szenvedést és szegénységet hozott neki.
Nem szereti a kommunizmust, mert az elvette a hitét és az életét.
Nem szereti a szocializmust, mert az kizsigerelte.
Nem szereti a kapitalizmust, mert az a gyermekei jövőit veszi el.
Gyűlöl mindent, ami előtagot biggyeszt hazugságból a demokrácia elé.
Utálja a tökéletes demokráciát is (gyk. ez a diktatúra).
Tényleg az a jó, ha kicsalják az emberektől a jövőt? Csak kérdezem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
