2007. augusztus 23., csütörtök

ELSŐ

Annyi minden szorult belém az elmúlt napokban/hetekben/hónapokban (ezt mindenkinek saját belátására bízom), hogy belekezdek abba, amit más már évek óta csinál, ír, alkot.

Majomszokás...

De lássuk a történetet, ami felháborított. Tudom szokványos, de mégis.

Reggel, Boráros tér. Ismerősöm siet munkába, mikor meglökik oldalról, amíg egy másik kéz a retiküljét tépi. Ő inkább orra bukik, minthogy elengedné, hiszen ami a napi túléléshez kell, benne van. A rablás nem sikerült, a tettesek felugortak a kettes villamosra.

Ismerősöm azonban orrát törte és az oldalát zúzta.

Megérte? Most lehet legyinteni, ilyen a világ. DE miért??? Miért kell ez?
Tisztességtelenség, szemérmetlenség, botrány... Broáf.

Nincsenek megjegyzések: